Kedves Olvasó!

Megesik az emberrel, hogy ízek, illatok, hangok váratlanul hosszú utazásra hívják, és elrepítik a világ egy másik pontjára, felidéznek benne valami különös érzést, valamit, amire nem gondol gyakran a hétköznapok sodrásában.

Engem a somlói juhfark íze mindig hazahív. Felidézi kölyökkorom első borozgatásait, a bóklászásokat a somlón, a kerékpár és gyalogos túrákat a hegyre.

Gimnazista koromban meghatározó volt számunkra az éves borfesztiválokra való készülődés. Ezeken néha szerepeltünk, néha "csak" fogyasztóként voltunk jelen, de bárhogy is, minden percét élveztük.

Nászéjszakák bora, olyan kísérő jelzője ez a juhfarknak, mintha Homérosz tapsztotta volna hozzá valamely eposzában. Ha valaki nem ismerné a népi legendát, otthon azt tartják róla, hogy a Habsburg családban azért volt kedvelt eme somlai (mert otthon somlainak mondják), mert fiú gyermeket reméltek attól a násztól, ami előtt néhány pohárkával felhajtottak belőle.

Nem csoda, valóban férfias borról van szó. A kisalföldi pusztaságból iránytűként kiemelkedő Somló-hegy az ősidőkben ugyanis vulkánként funkcionált, csak miután lecsendesedett, megnyugodott, mondhatnám nyugdíjba ment, vált a bortermelés ideális táptalajává. Bár azok, akik a borhoz valóban értenek, most biztosan elmondják, hogy nem is annyira ideális az az altalaj, mert erős, lendületes savakat táplál a szőlőbe, ami  borban is megmarad. Ezt nem tagadom, nem is tagadhatom, talán pontettől  kap olyan jellegzetes ízt, ami az ország bármely pontjáról az otthonom utáni vágyódásra késztet.

A Somló vulkán lepusztulása után megmaradt hegy ma Magyarország legkisebb borvidéke, és csendes kis hazája ízletes (bár savas) fehérboroknak. Ha környéken barangolsz,majd' mindehol kóstolhatsz az itt termelt olaszrizlingből, furmintból, hárslevelűből és természetesen juhfarkból.

Tapasztalatom szerint majdnem az egész országban vásárolható már a Somlón termelt bor, bár nem nyerte még vissza a korábbi századokban (az elmondások alapján) megvolt hírnevét és népszerűségét. Nehéz borok ezek még a mai magyar piacra.

Talán más módon kellene próbálkozni! Nyúljunk csak vissza a történelmben! Környékbeli legendák szerint a XVIII. században a környező városkák patikáriusai polcaikon folyton tartottak egy-egy üvegcse solmait,nem feltétlenül a (fiú) gyermekáldást elősegítendő! Talán a gyógyszeriparban van a jövő :)

Zárásképp elmesélem Neked, kedves Olvasó, hogy miért juhfark a juhfark. Jól hangzana, ha népes birkanyájak legelésztek volna a Somlón (valamikor a középkor hajnalán), és az aranyszőrű barika pont a nevenincs szőlő tőkéjéhez dörgölőzve jelezte volna, hogy ez a legkedvesebb számára, ő ezt választja, de történetünk ennél sokkal póriasabb. Azok, akik láttak már birkát (holott felénk egy darab sincs :)) azt mondják, hogy a juhfark fürtje a juhok farkához hasonlatos. 

Sajnos ezt nem tudom megállapítani, mert a bor mellett a birkákhoz sem értek. A kérdés eldöntését már Rád bízom, kedves Olvasó!